Pihenésünket megkönnyítette, hogy a fa bizonyos részei alkalmasak voltak tüzelőnek, de azért már kezdett elegünk lenni. Másnap folytattuk utunkat keletre, és dél körül farkas nyomokra akadtam a friss hóban. Alig egy órája járhattak erre, és a nyomokból ítélve legalább másfél tucatnyian lehettek, így jobbnak láttuk dél felé kerülni. Délután megtaláltuk az óriás nyomait is, aki dél-kelet felé haladt nem is olyan régen. Gyors megbeszélés után abban maradtunk, hogy inkább átkutatjuk a szállását kincsek után ahelyett, hogy a hegyekben a nyomába eredjünk. Estére el is értünk egy nagy hegy lábához, amiben egy jókora barlang nyílt úgy kétszáz méteres magasságban. Óriás mércével könnyen járhatónak tűnt a meredek sziklafal –erre utalnak a falon lévő nyomok is- de emberi mércével rendkívül nehéz feladat a meredély megmászása. Újabb tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy a hegy másik oldalán tábort verünk és várunk egy kicsit, hátha visszajön az óriás, vagy találunk valami könnyebb feljutási módot. Este a barlangból óriáshangyák özönlöttek elő, akik éjszakai portyájuk után visszameneteltek a hegybe.

Reggel elhatároztuk, hogy felmegyünk. Először Sedraxis tette magét pihekönnyűvé, és Moira sólymának segítségével felreppent a barlanghoz, majd láthatatlanul körülnézett. Nem talált semmi érdekeset, de a bejáratot egy mágikus függöny védte, ami negyedére csökkentette az áthaladók méretét. Mi is felmásztunk úgy, hogy Sedraxis láthatatlan szolgája előre vitte a kötelet, rögzítette mi meg utána másztunk. Párszor meg kellett ismételni a műveletet de egy óra leforgása alatt csak felértünk. Senkinek nem tetszett a tény, hogy a barlangba lépve negyedakkorára zsugorodunk, és csak elhagyva a járatot nyerjük vissza eredeti méretünket. Hosszú kísérletezgetés után Brémusz megpróbálta hatástalanítani a védőfalat, de nem járt sikerrel mert elmondása szerint rettenetesen erős mágiáról van szó. Következő ötletként bementünk a barlangba, és Sedraxis célzottan ránk mondta el a mágiatörést, aminek hatására szerencsére mindenki visszanyerte eredeti méretét. Brémusz nem nyugodott és újból kiment hátha óriás méretűvé nő, de nem történt semmi csak amikor visszajött és kb 40 cm-esre zsugorodott. Nagy volt a röhögés, majd tovább folytattuk utunkat a játék baba méretű varázslóval, aki meglovagolta Moira kutyáját. Lothárral felderítettük a járatot, aminek falát rengeteg hangyajárat tarkította és harminc méter után egy terembe nyílt, ahol három termetes jegesmedve pihent. Jöttünkre agresszívan morogni kezdtek ránk, de szerencsére volt már dolgom vadállatokkal és némi élelem segítségével megnyugtattam őket, így tovább tudtunk haladni a járatban a medvék mögötti magasabban nyíló alagút felderítését későbbre halasztottuk.

A következő nagy teremben a falakból nyíló járatokból ránk támadtak az óriáshangyák, akiket sikeresen legyűrtünk, de azért nem úsztuk meg sértetlenül. Vicces volt látni, ahogy Brémusz mágikus hatalma, méretével együtt csökkent és mini varázslatokkal bombázta a hangyákat. Az egyik leágazásnál erős hangokat hallottunk ami rengeteg hangyától eredt, így inkább a másik irányba folytattuk utunkat. Egy gömb alakú terembe értünk, aminek megmunkált volt a fala és nem volt benne hangyák vájta lyuk. A terem közepén egy térkapu állt, rajta különös rúnák. A hely ideálisnak tűnt pihenésre, mert csak a bejárat felől volt megközelíthető, meg esetleg a térkapun át. Brémusz tanulmányozta a szerkezetet, és végül rájött hogy lehetne aktiválni. Hosszú tanakodás után végül aktiváltuk, majd Sedraxis láthatatlanul felderítette a túloldalt. Egy kör alakú terembe nyílt a térkapu, aminek szélén keskeny perem futott végig, közepén meg egy több száz méter mély lyuk, alján izzó és forró kövekkel. Nem volt semmi érdekes, de legalább meleg volt. A falban rejtve volt a kapu amin vissza lehetett jutni a terembe. Miután biztosítottuk a gömb alakú szobát lepihentünk. Eseménytelenül telt az éjszaka, csak néha vetődött felénk egy hangya csapat, akik messze elkerülték a termet.

A pihenés után Brémusz első dolga az volt, hogy újra normális méretűvé varázsolta magát, aztán elindultunk visszafelé, és megnéztük a másik járatot. Ahogy közeledtünk egyre erősödött az óriás rovarok hangja, majd megláttunk egy termet, ahol több tucat hangya nyüzsgött. Inkább a medvék felé indultunk, hogy felderítsük a harmadik járatot. Megint megpróbáltam lenyugtatni az állatokat, de most védelmezőn húzódtak a járat felé ami elég gyanús volt. Moira is odajött, hogy elcsalja az állatokat de egy rossz mozdulattal kiváltotta az állatok támadását. Nekünk rontottak, és igencsak erős ellenfeleknek bizonyultak. Sedraxis még a tűzlabdát is bevetette, de a medvék csak nem akartak elhullani. Mikor megöltem az egyiket, akkor jelent meg a kisebbik járatban egy ocsmány kinézetű banya, akinek ujjából hatalmas villám csapott kis csapatunkba. Páran elkerültük a villámcsapást, de Brémusz és Krandó súlyosan megsebesült. Gyorsan reagáltunk. Én két dárdát vágtam a boszorkányba, Moira pedig megszórta nyílvesszőkkel, de valami varázspajzs védte, így nehéz volt eltalálni. Krandó csendvarázzsal próbálkozott, de nem járt sikerrel, Brémusz pedig felkészült a banya újabb varázslatának semlegesítésére. Végül visszahúzódott, így elég volt megbirkóznunk a két megmaradt medvével, akiket végül lenyomtunk. Nem volt vesztegetni való időnk, így némi gyógyítás, méreg előkészítés, és egy áldás italának benyakalása után felmásztam a járathoz. Egyből fellobbant körülöttem valami mágikus tűz ami elől csak rézben sikerült elugranom és így is eléggé megpörkölt. Brémusz semlegesítette a varázslatot és tovább haladtunk a járatban, amíg egy kisebb csapat gnollba nem botlottunk. Megpróbáltam áttörni rajtuk, de az utolsónak sikerült elém állnia. A többiek is felértek és kezelésbe vették a hiénaembereket én meg tovább rohantam széttárt karokkal, mert bár hallottam a banya hangját, és éreztem valami ártó mágiát amit sikerült leráznom magamról, de látni nem láttam. Dornaknak hála pont belefutottam a láthatatlan boszorkányba, de mikor éppen lesújtottam volna Dornak haragjával, egyszerűen köddé vált. A gnollokat lemészároltuk és a folyosó végén eljutottunk a banya szállására, ahol a koszlott ruhákon kívül találtunk pár ládát, ami kicsit javított az amúgy igen gyenge morálunkon…