Kicsit homályosak az emlékeim, de szerencsére Dornak segítségül küldte Bulldy nevű követőjét, hogy pontosan be tudjak számolni a történtekről.

Még aznap este bűnbánatot tanúsítottunk Krandóval és éjjel álmot láttunk. Dornak feladattal látott el minket, miszerint északon a hegyekben ébredezik a gonosz, ami a szent békét veszélyezteti. Egyéb útmutatást nem kaptunk, de még annyit láttunk, hogy utunkat egy páva fogja segíteni. Másnap megbeszéltük a mesterrel, hogy természetesen végére járunk a dolognak és kérjük a többiek segítségét Dornak gyógyító és támogató hatalmáért cserébe. Ők benne is voltak a kalandban, de az ebéd közben egy nagydarab, hosszú vörös hajú és szakállú, középkorú északi férfi lépett be, és a Dornakitákat kereste. Krandó megszólította, - én a bűnbocsánat részeként pár napos némasági fogadalmat tettem- ő pedig azzal állt elő, hogy az ügyünket jött segíteni. Egyből gyanakvóak lettünk, de ekkor láttuk meg a harcos pajzsára festett lila pávát. Egyértelmű volt a jel, így Démonölő Lothárral együtt keltünk útra.

Két napos készülődés után (meleg ruha, élelmiszer, útvonalterv készítés) végre útra keltünk. Krandó csodálatos isteni mágiáját használva kiderítette, hogy nem szerencsés az északi erdőn átvágni a hegyek felé, így az Olendár és Mérosz közötti dombság felé indultunk. Nap közben egy hatalmas varjú támadt ránk, ami a csőréből tűzlabdát lövellt. A két varázsló igencsak megsínylette a pusztító tűzvihart, de a többiek viszonylag ép bőrrel megúszták. Én csak egy kicsit megpörkölődtem, de lőfegyver híján nem sokat tudtam tenni a repkedő kutya méretű madár ellen. Végül varázslattal és nyilakkal leszedték az állatot. amiről később Sedraxis kiderítette, hogy a lény egy igen veszélyes Tűzholló, és megállapította, hogy szerencséje volt a csapatnak, mert van, hogy ezek párban, vagy hármasával járnak.

Később, immár estefelé különös nyomokra leltetünk, amiről megállapítottam, hogy egy jó 200 főt számláló sereg nyoma, egyetlen lovassal, viszont több szekérrel, akik észak felé mennek, többé-kevésbé abba az irányban, amerre mi is. A sereg kikémlelése mellett döntöttünk és 2-3 órányi gyors menetelés után be is értük a már tábort verő csapatot. Cseni lopakodva, egy kis Csenddel és Láthatatlansággal megtámogatva kikémlelte a tábort. Pikkelyvértes, lándzsás zsoldosokat, íjászokat, némi kiszolgáló személyzetet és markotányos nőket talált a táborban, valamint egy díszes páncélt és kardot viselő harcost. Úgy döntöttünk megpróbálunk csatlakozni a sereghez, hogy elkerülhessük a kellemetlen véletlen találkozásokat. Egy barátságtalan tisztel beszéltünk, és végül Lothár és Krandó ment a vezérhez tárgyalni. A sereg parancsnoka valami Paulus százados, elég barátságtalan volt, de mivel Lothár és Krandó nevét is ismerte, így belement, hogy velük tartsunk a hegyek lábáig. Másfél napi utazás után újabb nyomokra leltem, amik egy kisebb, néhány szekérből álló kereskedő karaván nyomai voltak. Brémusz és Krandó tudták, hogy a környékbeli kereskedők időnként felmennek a hegyekbe cserekereskedelmet folytatni a barbárokkal fafaragványok és állatbőrök beszerzése végett, így elváltunk Paulus századostól és seregéről, és megpróbáltuk visszakövetni a kereskedők nyomát a hegyek közti barbár táborig, hátha azok tudnak valami rendellenesről a hegyekben, ami talán a gonosz forrása lehet. A lemenő nap sugarainál észrevettünk pár, a dombok között osonó alakot, akikkel Dornak békéjének következtében kedélyesen elbeszélgettünk. A hegyi barbárok a törzsük lányának megrontóját, az egyik kereskedőt üldözték. A barbárok biztosak voltak benne, hogy a kereskedő valami csábító hímdémon, de bben nem sok ésszerűséget látott a Lothár. Kiegyeztünk a barbárokkal, hogy követjük a nyomaikat vissza a táborba, ahol beszélhetünk a törzsfőnökkel.

Nem sokkal ez után a csapat tábort vert és Lothár rábeszélte a többieket, hogy használják a Brémusznál lévő mágikus piramist, hátha megint előjön egy démonkutya, -mint korábban- akit istenének tiszteletére lemészárolhat. A harcos addig érvelt, míg Brémusz végül tekert, de démonkutya helyett egy látomást látott, amiben elmondása szerint egy gnoll pap egy furcsa őshüllő-madár szerű humanoidot áldozott fel éppen, majd újabb tekerés után pontosan érezte, hogy amit korábban látott, az a mi küldetésünk célja, illetve annak az elpusztítása. Többet nem tekert aznap este, mi pedig lepihentünk, hogy másnap folytassuk utunkat a barbárok tábora felé…