A barbár faluban (inkább tábor) pihenve Cseni bejelentette, hogy a táborban tartózkodó kereskedőkkel inkább visszatér Olendárba, és élvezi a kemény munkával összehalmozott vagyont, ami közel 2500 aranyra becsülhető. A csapattal semmi baja nem volt, de a mostani halálos veszélyek helyett inkább a békés városi fényűzést választja. Kedvesen szétosztotta a vándorlása alatt összeszedett tárgyakat. Nekem ajándékozta gyönyörű mágikus rövidkardját, és pár adag áldás olaját. Brémusz megkapta az összes mérget, Lothár a varázslatos villám tőrt, Sedraxisnak meg a mágikus köpenyt ajánlotta fel, amit a varázsló kedvesen visszautasított (de Cseni távozásakor belecsempészte a zsákjába-. Aznap este búcsú bulit tartottunk Cseninek, és rendesen betermeltünk Lothárral a kumiszból. Próbáltam valamelyik megmentett barbárt Dornak hitére csábítani, de nem vagyok a szavak embere, így Hrog a pincében kiszabadított barbár Lothár bámulatos előadása után inkább Karttakeza hitére tért. Sőt, velünk is fog tartani, mint Lothár követője. Miután megtáncoltattuk Csenit, a lány és az a vén kujon Sedraxis elsétáltak az éjszakába, mi meg tovább öblítettünk a kumisszal, ami már nem is tűnt annyira rossznak. Eközben érkezett a táborba egy termetes, de nagyon szemrevaló északi nő, akit egy méretes harci kutya kísért. Lothárral egyből felajánlottuk szolgálatainkat, én még a kutyáját is megsimogattam, - ami elmondása szerint nem sok embernek sikerült- de így sem tudtuk rávenni, hogy csatlakozzon a mulatsághoz. Kicsit beszélgettünk és megtudtuk, hogy Moira egy óriás nyomában jár, aki elpusztította a faluját. Gyorsan körülkérdeztünk pár barbárt, hogy láttak-e óriást, de mivel senki nem hallott óriásokról, elnapoltuk a probléma megoldását. Aztán gondoltunk egyet Lothárral és elindultunk megkeresni a lányt és a varázslót, nehogy valami baj történjen. Rögtön megtaláltam a nyomaikat, amit jó egy órán keresztül követtünk. Már éppen kezdtünk szomjasak lenni, mikor láttam egy alakot a közeli kő mögé behúzódni. Gondoltam, most rajtakaptuk az öreget, amint a szöges korbáccsal rosszalkodik és meggyűrjük egy kicsit, de mikor beugrottam a kő mögé, egy büdös gnoll pofájába bámultam. Egyből összeraktam a képet. A gnollok elrabolták Csenit és Sedraxist! Éktelen haragra gerjedtem, ami által egyből kiszökött fejemből a bódulat. Ekkor vettem észre, hogy marha mesze járunk a tábortól a hegyek között és közel két tucat gnoll néz velünk farkasszemet. Ráadásul Lothárnak nem sikerült leküzdenie a kumisz okozta bódulatot, így dülöngélve kereste kardját az övének másik oldalán. Gyorsan reagáltam, de tudtam, ha elfutok a gnollok aprófát csinálnak a dicső démonölőből, így egymásnak vetett háttal vártuk a kutyafejűeket. Rögtön ránk is rontottak, de az elsőnek odaérkezőt egyből kettészeltem. A többi viszont rendesen megsorozott minket és Lothár máris elég rosszul nézett ki. Tudtam, hogy nincs sok esélyünk, így előhalásztam az övemből a korábban szerzett tűzlehelet italt és felhajtottam, majd pusztító tűztengerbe borítottam a gnollokat. Jó fél tucat egyből elhamvadt a számból előtörő tűzcsóvában –valószínűleg a kumisz megsokszorozta a hatást-, de maradtak így is bőven. Eközben Lothár elmotyogott valami varázslatot, amivel védelmet kért istenétől de így is egyre több találatot kapott. Bevetettem még egy savbombát is, aztán megmentettem Lothárt a túlerőtől, végül mindet lekaszaboltuk, csak pár menekült el lyukacsosra mart bundával. Gyors hálát rebegtem Dornaknak, majd heccből összeszedtük a megmaradt alabárdokat a hiénaemberek után és visszaindultunk. Menet közben kicsit tisztult a fejem és rájöttem, hogy valami állat nyomait követtem idáig. A tábor őre furcsán nézett ránk, de ez minket cseppet sem érdekelt, inkább gyorsan győzelmi gúlát építettünk az alabárdokból a tábor közepén, majd elaludtunk mint a kő.

Másnap délután zúgó fejjel ébredtünk, de legnagyobb meglepetésünkre sebeink nagy része begyógyult, mint megtudtuk Krandó látott el minket isteni varázslatával, amit meg is köszöntünk. Közben Cseni el is ment a kereskedőkkel és a többiek beszámolója szerint a tábortól nem messze „beszélgettek” Sedraxissal és nem értették hogy hova a fenébe loholunk. Hogy kicsit összeszedjem magam, leugrottam a hegyi forráshoz megborotválkozni, utána szóba elegyedtem Moira-val az óriáskeresővel. A lány feltett szándéka, hogy megkeresi és megöli az óriást, aminek hírét és nyomát követve került ide. Gyors megbeszélést tartottunk, még Dornak véleményét is kikértük, végül abban maradtunk, hogy másnap az óriás felkutatására indulunk. Két lehetőségünk volt. Vagy nyugatra megyünk a pár napi járóföldre lévő barbár tábor felé, vagy északra a hóhatáron túlra, ahol a madáremberek élnek. Logikusnak tűnt, hogy nyugatra menjünk, mivel az óriásnak is ennie kell valamit és a hegytetőn nem sok élelem van, így el is indultunk.

Négy napos túra várt ránk, aminek második éjszakáján ghoul-ok és egy ghast támadt ránk, de Krandó Dornak szent hatalmával porrá égette az élőhalottakat, és csak a köpenyes ghast-ot kellett manuálisan hatástalanítani, amiben nagy szerepe volt Parittyás Brémusznak, aki két találattal leterítette a tetemet. Újabb két nap után elértünk a táborba, ahol nem láttak semmilyen óriást, de elmondták, hogy a madáremberek akikkel kereskedni szoktak, beszéltek óriásról messze északon. Kicsit melléfogtunk, így egy jó nyolc napos túra vár ránk, míg felérünk a madáremberek által lakott vidékre…