Ahmed Al-Jahar (ember nomád)
Háttér: Dzsagishan-ból származik, ami a Regulátor Sivatagában, Khosura-tól nyugatra kétheti járóföldre fekszik egy oázis mellett. A kicsiny nomád település fontos megállója a nyugatra tartó karavánoknak, ugyanis több száz mérföldre az egyetlen ivóvízforrás. Az oázis feletti irányításra sok hatalom pályázik, de az erős nomád védelem rendre visszaverte a támadókat. A 300 fős kis település valójában egy kiterjedt, több klánból álló nomád horda központja, akik rendre visszajárnak megpihenni, vagy készleteiket feltölteni. Ahmed a helyi kovács fia, akinek félelmetes termete nagy előnyt jelentett a dolgos hétköznapokban. A törzsi szokások szerint már tizenévesen képzett harcos volt, és az üllőt meg a kalapácsot felcserélte a jobban fizető karavánőr állásra. Szakmájából kifolyólag elég jól értett az állatokhoz, többek között az óriásgyíkokhoz, amiket a nomádok hátasként használnak, így a karaván igavonóit is el tudta látni rendesen. Jó 10 évet kísérte a karavánokat keresztül a sivatagon, de valahogy mégis céltalannak érezte életét. A nomád babonák, és a környéken elterjedt Uthummaosz és Derceto vallás teljesen hidegen hagyta, sőt aljas gátlástalan követőit egyenesen ki nem állhatta. Élte egyhangúnak nem nevezhető életét, amíg egyszer furcsa északi népek érkeztek, akik kísérőket kerestek a sivatagba tett látogatásukhoz. Csengő arannyal fizettek, de küldetésükről nem árultak el semmit. Később kiderült, hogy a kis csapat egy ősi romot keres a környéken. Jó két hetet töltöttek a kutatással, de nem akadtak a nyomára. Eközben Ahmed egyre jobban beilleszkedett a csapatba és baráti viszonyba került Dormanthor-al, Dornak tapasztalt papjával. Esténként hosszú órákat beszélgettek és Ahmed fogékony volt a tanításokra, mert végre megtalálta az utat, amit mindvégig keresett. Mikor a kis csapat már feladta a keresést és visszaindultak Khosura-ba, óriási homokviharba kerültek. Ahmed ismerte a vihar veszélyeit, így fedezékbe vezette a csapatot. Egy sziklakiszögellésnél húzták meg magukat, de hamarosan kiderült, hogy a szikla valójában egy ősi rom és tövében egy lejárat található. Amit hetek óta kerestek, abba véletlenül futottak bele. Ahmed Dornak kegyének vélte óriási szerencséjüket. A kazamaták átkutatása elég sok időbe telet és nem egy társukat vesztették el, de végül megtalálták amit kerestek. Dormanthor semmire nem tartott igényt, csak a kazamaták mélyén elrejtett kis fekete ládikára. Az osztozkodásból neki is kijutott, így az anyagi javakon kívül zsákmányolt egy mágikus láncinget. A homokvihar végeztével visszatértek Khosura-ba, ahol megmaradt társaik hosszabb időt szándékoztak féktelen tivornyával eltölteni, de Dormanthor-nak vissza kellett vinnie a dobozt Olendárba, így vele tartott a több hónapos utazáson. Olendárba érve Dornaknak fogadott örök hűséget, melyben Dormanthor személyesen segédkezett. Kicsit furcsa a környék, túl sok a növény, meg hűvös is van, de végre célt talált magának, amiért bármit hajlandó megtenni.
Személyiség: Harsány, jó kedélyű, optimista. Higgadt, egészen addig, amíg ki nem hozzák a sodrából, ami elég nehéz. Csatában és veszélyes helyzetben elszánt, nem ismer kegyelmet, de hamar lecsillapodik. Gyakran harc közben is kedélyes. Életét Dornaknak szentelte, és tanításai szerint cselekszik, Dornak papjait tiszteli, mert ők közelebb állnak a „nagyfőnökhöz”. Szeszélyes, de tiszteli az élet minden formáját, ha azok Dornak az egyetlen akarata szerint cselekszenek. Jó a humora, és kedveli az állatokat.
Kinézet: Magas, és hatalmas termetű (2m, 160 kg), enyhén kreol bőrű, középkorú fickó (33). Tar kopasz, kackiás bajuszt és rövid kecskeszakállat hord. Karján és hátán nonfiguratív, és anyanyelvén íródott tetoválások. Fején fehér turbánt hord, láncingét finoman szőtt, és arany mintákkal díszített világoskék kaftán fedi, finom, fehér színű posztó nadrágot és kunkor orrú cipőt visel. (Török style) Saját készítésű mestermunka kétkezes handzsárt hord, amit általában a kezében visz mindenféle tok nélkül, ha mindkét kezét használni akarja, egyszerűen betűzi övébe.
