Hosszú, négy hónapos út után végre megérkeztünk Olendárba. Nem sokat pihentünk, mert elérkezettnek láttam az időt, hogy életemet Dornaknak ajánljam. A hosszú beavatási szertartásban Dormanthor segédkezett, melynek végén teljes hitemmel Dornak szolgálatába álltam, aki emberfeletti erőt adományozott szolgálatomért cserébe. Dormanthor átadta a kis fekete ládikát megbízójának majd készülődni kezdtünk az Etún mezsgyék felé. Ám az indulás előtti éjjel Dormanthor álmot látott, melyben Dornak engem egy Krandó nevű pap felkeresésére rendelt Méroszba. Konkrét célt nem fogalmazott meg a Nagyfőnök, de ez nála elég gyakori, így elbúcsúztam mentoromtól és elindultam a Dornak által kijelölt úton Mérosz felé.
Egy hetes gyalogtúra közben volt időm kicsit szokni az északi környezetet, de még sok időnek kell eltelnie, hogy teljesen alkalmazkodjak. Út közben csak néhány kereskedő karavánnal találkoztam, akik kicsit félrehúzódva, ellenségesen méregettek. Mérosz egy fokkal kisebb mint Olendár így nem jelentett gondot felkutatnom a helyi vallási központot, ami egy Fedafuce templom volt. Számomra Dornak házán kívül semmi sem szent, de az eltévelyedett papok elég sokat tudnak riválisaikról, így ott kezdtem a keresést. Mikor odaértem, éppen egy csapat katona masírozott befelé. Utánuk mentem, és megkérdeztem hol van Krandó. Kicsit kiabálnom kellett, mert a katonák és a papok éppen egy kis csapatot fogtak körbe és nagyon elfoglaltak voltak. A kiabálás után a katonák vezetője, egy kis mitugrász szépfiú valami bűbájjal rám parancsolt, hogy mondjam el ki vagyok. Nem is nagyon akartam ellenállni, így elmondtam nevem és célomat, ezután figyelembe sem véve hogy ott vagyok, újra a kis csapat felé fordult és tovább kérdezősködött. Az ilyen kis ficsúrokat Khosura-ban szexuális rabszolgának használják, vagy rövidtávon kibelezik. Az események szerint itt nem ez a szokás. Ekkor váratlan fordulat történt, ugyanis az egyik alak a kis csapatból feltett kézzel kijelentette, hogy ő Krandó. Félretoltam a katonákat az utamból és odamentem hozzá. Közelebbről szemügyre véve látszott rajta, hogy tényleg Dornak felszentelt papja, így küldetésem részben teljesítettem. Már csak ki kell várnom, hogy mit szán nekünk Dornak. A ficsúr valami tiaráról, meg úrnőről hablatyolt eközben, amiről a csapat magyarázkodott. Volt ott még egy fiatal lány, egy testes köpenyes fickó, aki valamiféle varázsló lehetett, egy középkorú szakállas fószer aki biztos hogy varázsló, valamint egy zöld bőrű valami, amilyet korábban még nem láttam, de elég ocsmányul nézett ki. A kis konfliktust elég hamar lerendezték, és ezután velem is váltottak néhány szót, mert eléggé meg voltak lepve. Bemutatkoztam és elmondtam rövid történetemet, majd velük tartottam a fogadóba. Nem volt problémás a beilleszkedés, mert a Krandó a fiatal Dornak pap nagyon békésen kezelt és este megkínált némi kábító dohánnyal, ami jól jött a hosszú utazás után. A két varázsló naphosszat másolgatott elvonultan a szobájukban, a többiek pihentek.
Végül másnap útra keltünk, hogy Olendárban utolérjünk valami ószerest, aki elvileg megvette a csapat felszerelését, amit a fogadóban hagytak több mint egy hétig, míg egy másik síkon kalandoztak. Kicsit elkenődtem, hogy megint útra kelünk, de Dornak akarata szent. Az egy hetes gyalogtúrán egyik éjszaka óriás százlábúak támadtak ránk, de könnyedén elbántunk velük. Ami viszont érdekesebb volt, hogy a zöld bőrű, büdös ork egyik este lelépett a csapattól és magával vitt jó pár értékes dolgot. A csapatot nem érte meglepetésként a dolog, de azért eléggé felment az agyvizük. Olendár előtt nem sokkal, egy semmiből feltűnő pók támadt ránk. Pontosabban Csenit marta meg kétszer is, mire le tudtuk csapni. A fiatal lány elég nehezen tűrte a halálos mérget, de végül Dornaknak hála szervezete legyűrte a kórságot. A városig a karomban vittem, majd egy fogadóban megszállva lepihent. A kis csapat szétszéledt, Krandó meg én békésen iszogattunk. Pár órával később megjelent az idősebb mágus, akit Sedraxis-nak vagy minek hívtak és magával vitte a lányt. Mikor visszaértek, a lánynak semmi baja nem volt, de a rövid beszélgetésből kiderült, hogy mind a varázsló, mid a lány Ezerszemű Kang-nak fogadtak szolgálatot a gyógyító mágiáért cserébe. Ilyen szentségtörést, mikor közvetlen társuk egy Dornak pap. Elöntött a düh, amely gyakran segít a harcban és mielőtt végiggondoltam volna puszta kézzel szétvertem a fogadó rozoga asztalát. Mikor kezdtem volna lenyugodni, odajött a fogadós sipítozva, és 10 aranyat követlelt az anyagi kárért. Khosurában az emberélet kerül ennyibe, nem egy koszlott asztal. Ez kicsit tovább fokozta dühömet, így felkaptam a kocsmárost és kicsit megráztam, hogy rendeződjenek a gondolatai. Mikor leraktam, kiabálva kirohant. Átültünk egy másik asztalhoz, és nem sokkal később megérkezett a városőrség. Tapasztalt harcosoknak tűntek, de a vezetőjük igazságos ítéletként 5 arany kártérítést kért az anyagi kárért és a fogadós lelki sérüléseiért, valamint hogy hagyjam el a fogadót. Ez már jóval méltányosabb ár, így kiszámolva az öt aranyat odadobtam az asztal maradványaira. Ezután Krandóval a Fekete Kutya nevű kricsmiben iszogattunk tovább, ahol az elfogyasztott alkohol hatására szórakoztató ötletnek tűnt felbérelni két martalócot, hogy csináljanak egy kis galibát a barátságtalan fogadósnak. Benne is voltak a dologban, és jó kis bunyóba keveredtek, de a fogadós két kidobója rövidtávon leszerelte a két fickót. Ezután kissé alkoholgőzös fejjel megindultam a két ártatlan kidobó felé, és ekkor éreztem, hogy Dornak ereje fokozatosan elhagy. Pár lépés után megtorpantam, kitisztult a fejem, és ráébredtem hogy helytelen úton járok. Alig két hete vagyok Dornak bajnoka és máris megcsapott a kudarc szele. Hibámat a lehető leghamarabb jóvá kell tennem….
